A tengeren túlról a Balkánon keresztül érkezett fűszerpaprikát a Dél-Alföldön minden bizonnyal a szeged-alsóvárosi ferences szerzetesek ültettek először, kezdetben dísznövényként nevelték, majd később gyógyításra is használták. A paprikás pálinkával külsőleg rovarcsípéseket kezeltek, elfogyasztva pedig "a háromnapos hideglelés", a malária gyógyítására alkalmazták.
A fűszernövényt a 18. század második felében kezdték el nagyobb területeken termeszteni a Kárpát-medencében, a 19. század elején pedig a Szeged környéki tanyákon is megjelent, majd a térség egyik jellegzetes kultúrnövényévé vált. A paprika hagyományos feldolgozásának eszközeit az emlékpark skanzenjében egész szezonban láthatják az érdeklődők.
A skanzenben, az alsóvárosi portán a látogatók paprikafűzért készíthetnek és megismerkedhetnek a paprikatörés régi módszerével, a külüzéssel is. Aki feláll a lábítós mozsárra, még kóstolót is vihet a vasárnapi levesbe a finom édesnemes paprikából. A portán népi gyermekjátszó várja a legkisebbeket, az Olvasókörnél kemencében sülnek a finomságok, a Községházánál a bútorfestést próbálhatják ki az érdeklődők.
A Szegedi tanyánál pedig erre a napra üzembe állítják a járgányos paprikamalmot is, lóval hajtott darálóval aprítják föl a kiszárított fűszerpaprikát.
