Gyógyír vagy méreg?
Vannak, akik kecsketej, kutyatej, méreggyőzőfű, vérhullatófű, vagy éppen vérefolyófű néven ismerik ezt a különleges gyom- és gyógynövényt. Számtalan cikk szól arról, hogy a vérehulló fecskefű közvetlenül a bőrre kenve hatékony ellenszere a vírusos szemölcsnek. Ezek az írások azonban gyakran nem térnek ki arra, hogy ez a különleges lé nyílt sebekre nem alkalmazható, és nem is szabad túl hosszan alkalmazni, hiszen könnyen irritálhatja a bőrt. Szárítva pedig nagyobb mennyiségben légzésbénító hatású is lehet.
Szedd magad!
Az évelő gyógynövény, melyet régóta használnak a népi gyógyászatban, leginkább erdőkben, útszélen, árokpartok mentén, nyirkosabb talajokon él. Persze ezektől eltérő helyeken is rá lehet akadni, mert szinte bárhol képes kinőni. A gyökérzetét ősszel, a virágát pedig tavasszal, a teljes virágzáskor érdemes begyűjteni.
Legértésekesebb része egyértelműen a növény szárából kinyerhető narancssárga tejnedv, amely külsőleg használható szemölcsök, ekcéma, de akár még tyúkszem kezelésére is. Belsőleg alkalmazva azonban különösen veszélyes lehet. Igaz, hogy máj- és epebántalmakban, továbbá epekő esetén is hatásos, valamint fájdalomcsillapító hatásáról is ismert, de mivel görcsoldó, salaktalanító, vizelethajtó és gyulladásgátló hatással bír, csak orvosi felügyelet mellett használható.
Terhesség alatt nem szedhető és gyerekeknek sem adható!
Korábbi kutatások során több esetben is megfigyelték, hogy a növény alkalmazása az epehólyag nem megfelelő állapota esetén májkárosodást eredményezhet, ezért a kivonatát tartalmazó készítmények használatáról is érdemes orvos véleményét kérni.
A fecskefű egy ideje a rákkutatásban is szerepet játszik. Klinikai kísérletekben a leukémiás sejtek burjánzását gátolta, ennek bizonyítása azonban még rendkívül messze van attól, hogy rákellenes vagy rákot megelőző szernek tekinthetnénk.
Forrás: hazipatika.com
