Manapság, mikor az interneten azonnal hozzá lehet jutni a megfelelő információkhoz, az ember azt gondolná, hogy a tévhitek helyett a tények beszélnek, de igazából olyan méretű adathalmaz áll rendelkezésre, hogy a bozót csak sűrűbb lett, ahelyett, hogy tiszta ösvényre lelnénk.
Tilos felébreszteni az alvajárót?
Ilyen tévhit például, hogy az alvajárót felébreszteni veszélyes. Az alvajárás meglepően gyakori jelenség, a lakosság akár 15 százalékát is érintheti, különösen a gyerekeket. A szakértők szerint azonban éppen az a fontos, hogy felébresszük az alvajárót, hiszen bár ilyenkor valószínűleg kicsit zavarodottak lesznek, még mindig veszélytelenebb, mint hagyni, hogy sétáljanak, és esetleg megsértsék magukat, vagy lezuhanjanak valahonnan.
Strandolás előtt ne együnk?
Gyerekként valószínűleg minden uszodai látogatás, vagy élővíz partján eltöltött nyaralás idején végig kellett hallgatni a fontos tanácsot, miszerint étkezés után nem szabad azonnal a vízbe menni, mert akár meg is fulladhat az ember.
Tény, hogy evéskor a vér a gyomor irányába áramlik, hiszen az emésztéshez ez elengedhetetlen. De arra már nagyon kicsi az esély, hogy emiatt kapjon az ember görcsöt és megfulladjuk. Nyugodtan lehet mítosznak tekinteni az egészet. Azt viszont továbbra se felejtsük el, hogy felhevült testtel hideg vízbe ugrani kifejezetten veszélyes.
Kék lenne a vérünk?
Aki már látta valaha saját vénáját a kezén vagy a lábán, biztos meg volt győződve arról, hogy a vére kék. A hagyomány szerint ez azért van, mert a testnedv csak az oxigén hatására válik pirossá, ha éppen nincs benne, akkor kék színű lesz. Nos, ez természetesen tévedés.
A vénáink azért kék, mert a bőrünk meglehetősen komplikált módon fogadja be és veri vissza fényt. Ráadásul nem mindegy, hogy milyen mélyen van az adott vércsatorna a bőr felszínétől. Minél mélyebben, annál kékebbnek tűnik a vér. És ellentétben a másik tévhittel, a vérben lévő vasnak nincs hatása annak pirosságára.
Nem a nyelvünkön érezzük az ízeket?
Szinte mindenki tisztában van vele, hogy nyelve melyik területén milyen ízt érzékel. Csakhogy a "nyelvtérkép", ami meghatározza az ízérzékelések helyét egy egyszerű félrefordításból született. Edwin Boring német tudós 1901-ben írta értekezését, amit nem sikerült jól lefordítani és ez a dezinformáció terjedt el világszerte.
Valójában az ízeket a bimbókon érzékeljük a nyelv minden területén. És nem négyféle (édes, sós, savanyú, keserű) ízt érzékel az ember, ugyanis létezik egy ötödik, az úgynevezett umami.
Forrás: hazipatika.com
