A síelésre való felkészülés alappillére minden esetben a fokozatosan felépített, speciális szempontok alapján összeállított edzés. Korábbi ízületi probléma, visszatérő fájdalom, mozgásszervi sérülések esetén először szakorvossal és gyógytornásszal történő konzultáció szükséges, abban az esetben is, ha ez a visszatérő probléma nem a térdízület érinti, hiszen a biztonságos síelés komplex mozgásokat és több ízületre kiterjedő izommunkát feltételez.
A jó felszerelés mellett némi előkészület és megfontoltság is szükségeltetik akár kezdők, újrakezdők vagyunk, akár a pálya ördögei. Utazás előtt mindenkinek természetes a síeléshez szükséges felszerelések ellenőrzése, karbantartása, azonban gyakran elfelejtjük az egyik legfontosabb és nélkülözhetetlen „alkotóelem” szervizelését, saját testünk, izmaink, ízületeink időben elkezdett célzott felkészítését.
Természetesen a megfelelő „szárazedzés" sem véd meg minden sérüléstől, azonban az erős, felkészült izomzat jobban képes kivédeni a veszélyes szituációkat. A gyenge izomzatú síelő a hét második felében már döntően az izomláztól és fáradtságtól szenved, mozgáskoordinációja romlik, sérülékennyé válik.
Ha megkérdezzük a téli sportok kedvelőit, hogy mire kell a legtöbb figyelmet fordítani a felkészülés közben, szinte mindenki az alsó végtag izmait említi, és ezen belül is a combizmot. Joggal, hiszen sportolás közben ez fárad el először. Azt azonban nagyon kevesen tudják, hogy síelés és snowboardozás közben rendkívül nagy szerepe van a medence és a törzs stabilizálását és mozgatását végző izmoknak is, tehát önmagában a combizom megerősítése nem jelent alapos felkészülést a síelésre.
Síelés közben a megszokott hétköznapitól eltérő izomműködések jellemzőek. A kanyarodáskor fellépő külső erők következtében szokatlan oldalirányú terheléssel szemben kell megtartani egyensúlyunkat, illetve mindeközben gyorsító és fékező izommunkát végezni. A hétköznapi mozgások során nagyobb erőkifejtéseknél a talp többnyire rögzített helyzetben van. A járástól, futástól kerékpározástól eltérően síeléskor állandóan változó, instabil alátámasztási felületen kell mozognunk, hiszen egyik talpunk sincsen stabilan rögzítve.
A combizom egyrészt felelős a láb térdben történő nyújtásáért, másrészt megtartja a testsúlyunk nagy részét a gravitációval és a kanyarban fellépő erőkkel szemben. A négyfejű combizom egyes részei összehangolt működést végeznek. A térdízület oldalsó stabilizálásában kiemelt szerepe van a legbelső izomrésznek (musculus vastus medialis), ugyanakkor kerékpározás, kocogás közben az előbb említett izom alig kap terhelést. Síelés közben viszont kiemelt a szerepe, nem engedi befelé billenni a térdet „X” helyzetbe. Minél nagyobb terhelés éri az ízületet, annál erősebben kell azokat rögzíteni.
A térd alapvetően haránttengely mentén mozog, de a csípőízület és a boka több dimenziójú mozgásának hatására, a térdízület hajlított helyzetben minimális oldalirányú mozgásra is képes. Cikk-cakkban siklani a lejtőn lefelé komoly megterhelést jelent a térdnek és a bokaízületi komplexumnak. A rugalmatlan síbakancsban a boka nem tud mozogni, így állandó nagy megterhelésnek vannak kitéve a felette levő ízületek. A térd- és csípőízület megelőző tehermentesítése, a testtartás javítása révén egyszerűen és hatékonyan megelőzhetők a sérülések és növelhető a teljesítőképesség.
Szervezetünk célja minden esetben az optimális, gazdaságos energiafelhasználás a kitűzött cél érdekében, azaz az erősebb izom dolgozik és gyakran észrevétlen kompenzáló mozgások alakulnak ki az izomegyensúly felborulása miatt.
Példaként említhető, ha nagy súlyt kell hosszasan vinnünk vagy a fejünk fölé emelni egyre jobban homorítunk a derekunkkal. Gyakran láthatunk a sípályán is hasonló testtartást különösen néhány óra síelést követően. A homorítás oka, hogy a törzs mély izmai nem megfelelően stabilizálják a medencét és a gerincet, amely a terhelés alatt megbillen. Következtében egyenlőtlen ízületi terhelés alakul ki, így jelentősen csökken a láb izmainak hatékonysága.
Forrás: izuletor.hu
