Ártalmas a gyógytorna?

  • mozdulj!
  • 2024.04.26
    14:19
  • sajtóközlemény
A derékfájdalom azon panaszok egyike, amelyet szinte mindenki megtapasztal az élete során. Sokféle tanács létezik a kellemetlenségek enyhítésére, közülük talán a leggyakrabban a „CORE” izmok (ez a törzsizmok gyűjtőneve) erősítése kap aránytalanul nagy figyelmet, azt sugallva, hogy ezzel a módszerrel megszüntethető a fájdalom. De valóban ennyire egyszerű lenne? Erre a kérdésre kereste a választ Olosz József, a sherlockrehab.hu vezető gyógytornásza.

A megközelítés elsőre logikus, de érdemes a dolgok mélyére látni

A megközelítés első látásra logikusnak is tűnik, hiszen ha a törzsünk stabil, akkor a gerinc védve van, és nem hárul akkora nagyságú erő az ízületekre, vagyis csökken vagy megszűnik a fájdalom. A helyzet viszont ennél lényegesen bonyolultabb. Egyre több tudományos kutatás jut arra a következtetésre, hogy nincs közvetlen összefüggés a derékfájdalom és a törzsizmok állapota között.

Számos olyan tényező van, ami szerepet játszik a fájdalom kialakulásában, így sok esetben félrevezető lehet a törzsizmok erősítésének elmélete, sőt, a túlzott törzsizom-erősítés paradox módon akár még több fájdalomhoz is vezethet.

Van kapcsolat az izomgyengeség és fájdalom között?

“Ha a törzs izmai gyengék, akkor ez fokozott terhelést jelent a csigolyákra és ízületekre” – állítják a CORE izomzat erősítését támogatók. De tényleg védelmet nyújtanak az izmok az ízületek számára? Valóban fájdalomhoz vezetnek a gyenge törzsizmok? Az elmúlt években sok tanulmányban vizsgálták a kutatók az izomgyengeség és a fájdalom közötti összefüggéseket.

Meglepő eredményre jutottak: az izomgyengeség önmagában nem feltétlenül vezet fájdalomhoz, aminek az az oka, hogy az izmok gyengülése során nem aktiválódnak azon érző idegvégződések és neurotranszmitterek, amelyek felelősek a fájdalomért. Az izmok gyengesége tehát nem indítja be azokat a biokémiai folyamatokat, amelyek például egy sérülésnél jelen vannak és fájdalmat okoznak.

A fájdalom az agy döntése

A fájdalom az agy által hozott döntés, olyan riasztás, ami veszélyre figyelmeztet bennünket. előfordulhat, hogy extrém stressz esetén a testi fájdalmakat egyáltalán nem is érzékeljük, mert az agy a túlélés érdekében más prioritást választ.

Az agy a sérülés körülményeit, korábbi emlékeket és tapasztalatokat, valamint a sérülés környezetét figyelembe véve hozza meg döntését a fájdalommal kapcsolatban. A sérülések idővel meggyógyulnak, ennek ellenére a fájdalom viszont fennmaradhat - kialakul a krónikus fájdalom, például a krónikus derékfájdalom. Miért? Azért, mert az agyunk a pszichológiai ( félelmek, katasztrofizáció, hiedelmek) és szociális tényezők (mit mondott az orvos) alapján hozza meg a döntését.

A derékfájdalom elemzésekor csak az esetek egy kisebb részében lehet egy konkrét gerincsérülésre visszavezetni a fájdalom forrását (ezt nevezzük specifikus derékfájdalomnak). A nagyobbik részt, az úgynevezett nem specifikus (krónikus) derékfájdalom teszi ki, ahol már bonyolult azonosítani a fájdalom okát, így nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy azt fizikai elváltozás, izomgyengeség, vagy meszesedés okozta.

Azt, hogy az izomerő és a fájdalom közötti kapcsolat nem annyira szoros, mint ahogy azt korábban hittük több példa is jól mutatja:

  • vannak olyan emberek, akik a nap során csak minimális fizikai aktivitást végeznek . emiatt az izmaik gyengébbek lehetnek, ennek ellenére mégsem számolnak be fájdalomról.
  • ott vannak az élsportolók, akik viszont rendszeres fizikai terhelésnek vannak kitéve, erősebb izomzattal rendelkeznek, és mégis fájdalomról, visszatérő ízületi problémákról panaszkodnak.
  • ahogy a hosszan tartó ágyban fekvés is izomgyengeséggel jár, amihez általában nem társul fájdalom

Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy az izomgyengeség sokkal inkább fizikai korlátozottságot okoz, nem pedig fájdalmat. Fontos azonban megjegyezni, hogy mindez nem jelenti azt, hogy a fájdalom és az izomgyengeség között egyáltalán ne lenne összefüggés - nagyon is van, csak a kapcsolat lényegesen bonyolultabb, semmint azt hittük.

A törzsizmok erősítésének tudományos félreértelmezései

A CORE izmok erősítésének módszere valamikor a 90-es években kezdett elterjedni, akkor amikor félreértelmeztek néhány kutatási eredményt. Paul Hodges korai munkásságában azt figyelte meg, hogy a törzsizmok és a gerinc melletti kis stabilizáló izmok már előre aktiválódnak, azaz az agy előre programozza a törzs stabilitását, és az izmokat egy előre meghatározott sorrendben kapcsolja be.

Paul Hodges két évvel később kimutatta azt is, hogy a derékfájdalommal küzdőknél ez a mechanizmus késik, a törzsizmok aktivációja később történik, mint azoknál, akiknek nincs fájdalmuk (Hodges & Richardson, 1999). Az izomaktiváció-kutatások pedig egyértelműen kimutatták, hogy derékfájósoknál gyakran gátlás alatt állnak.

Azaz Paul Hodges és más kutatók a vizsgálatok alkalmával csupán annyit bizonyítottak be, hogy derékfájdalom esetében az izmok bekapcsolása késik - vagyis senki nem állította azt, hogy elgyengülnek vagy kikapcsolnak az izmok, és a világ legfontosabb izmai a CORE izmok lennének, amelyek erősítése stabilizálni tudja a törzset és megszünteti a derékfájdalmat.

Melyik a hatékonyabb a krónikus derékfájdalom kezelésében – a séta, a futás, vagy az egyénre szabott mélyizom-erősítő gyakorlatok?

Lederman szerint nincs arra megbízható bizonyíték, hogy a krónikus derékfájdalom kezelésében a CORE stabilizáló gyakorlatok hatékonyabbak lennének, mint más típusú gyakorlatok.

Így akár egy hat hetes rendszeres séta program is ugyanolyan hatékony lehet a krónikus derékfájdalom kezelésében, mint egy hat hetes célzott erősítő gyakorlatokat tartalmazó program.

A gyógytorna és a törzsi mélyizmok fejlesztése ideiglenes fájdalomcsillapítást hozhat, de hosszú távon kiderült, hogy más fizikai aktivitásokhoz képest nem bizonyul hatékonyabbnak. Ráadásul, ha nem megfelelőek vagy eredménytelenek a kezelések – a gyógytornát is beleértve – még fokozhatják is a fájdalmat