Felmérések bizonyítják, hogy a nyári időszámításra való átállás fizikális és pszichés stresszt okoz. „És ez még hetekkel a téli-nyári átállás után is növeli a szívinfarktus kockázatát” - magyarázza Till Roenneberg, a Müncheni Egyetem Kronobiológiai Központjának professzora.
A felmérés eredménye
A felmérés adatai jelzik, hogy az a 60 perc, amitől az óraátállítás megfoszt minket, jelentősen megterheli szervezetünket, és kizökkent megszokott ritmusunkból. A kereken 2800 résztvevő által kitöltött, nem reprezentatív kérdőív alapján a résztvevők 59%-át terheli meg a nyári időszámításra való átállás. 37%-uk semmilyen kellemetlenséget nem tapasztal.
A bennünk zajló óraátállás
A hirtelen átállás valóban nagyban befolyásolja életritmusunkat, miután ezt főként az határozza meg, hogy mennyi fény jut a szemünkbe. Mint tudjuk, a látószervek saját fényérzékelőkkel rendelkeznek. A fénnyel kapcsolatos információk közvetlenül egy kenyérmorzsa-nagyságú idegköteghez kerülnek, a szuperkiazmatikus magvakhoz (SCN), melyek közvetlenül a két látóideg keresztezési pontja mögött helyezkednek el: ez az ún. „Master Clock”, ami a központi átállító, ami lehetőleg minden egyes testi sejtet összhangba hoz az éves- és napi idővel.
„Így tehát nem egy órával, hanem három héttel korábbra lépünk vissza”- magyarázza Roenneberg. Ez pont annyi idő, amennyire a Napnak szüksége van ahhoz, hogy aktuális állását elérje. Egy másik hasonlattal élve: „Az időátállítás kronobiológiailag megfelel annak, mintha Berlinből Dél-Marokkóba utaznánk”- mondja Roenneberg. Ez jobban megmagyarázza a dimenziókat, mint ha egyszerűen csak vetnénk egy pillantást az óránkra.
A szociális jetlag éltünk része?
Mindemellett az óraátállítás egy további problémát is felerősít, ami sokkal fontosabb és egész évben fennáll: a németek 80%-a „szociális jetlag”-ben él. Roenneberg a jelenséget így nevezte el. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy nem a belső órájuk szerint élnek. Mert az SCN mellett, ami a szervezet működésének ritmusát a nappali fénnyel hozza összhangba, minden embernek saját, genetikailag megharázott életritmusa van.
Ma már körülbelül egy tucat gén ismert, ami felelőssé tehető az emberek reggeli rossz hangulatáért, vagy az idő előtti koránkelésért. A berlini Charité tudósai nem régiben felfedeztek egy újabb gént. A kazein-kináz 2 feltehetően minden testi sejtben megtalálható, és a többi „óragénnel” együtt befolyásolja az alvás és ébrenlét ritmusa mellett a koncentrálóképességet és a kreativitást, ahogy minden testi funkciót is. Ide tartozik többek közt az anyagcsere, a testhőmérséklet, a légzési frekvencia (a levegővételek gyakorisága), a szívverés, és még a látásélesség, a spermiumtermelés és az izomerő is.
Baglyok és pacsirták - a vizsgálatok főszereplői
Roenneberg már évek óta tanulmányozza a különböző emberi kronotípusokat. Az egyik típusba tartoznak a reggel morcos éjszakai alvók. Őket „baglyoknak” nevezik. A „pacsirták” hajnal hasadtával kelnek szárnyra, azaz ébrednek fel, ezért már 21 órakor aludni térnek. A két extrém véglet közt számos átmeneti típus is létezik. Roenneberg szerint az eloszlás klasszikus haranggörbével jól leírható.
A legnagyobb gondot az jelenti, hogy munkaidőnk a korán kelőknek kedvez, ami a lakosságnak csupán 20%-át teszi ki. Így a németek 80%-a a belső genetikai órája által diktált bioritmussal ellenkező életvitelt folytat. Ezt mutatják az online-teszt eredményei, amit a kronobiológus és munkatársai állítottak össze, és amit eddig több mint 50.000 ember töltött ki.
A biológiai óra megzavart működése
A bagoly teherbírását a társadalom akadályozza: A legtöbb ember általában zárt terekben tartózkodik. „A fény ezekben akár 1000-szer gyengébb is lehet, mint a szabad ég alatt” - mondja Roenneberg. Valamint „minél kevesebb a fény, annál inkább eltolódik a biológiai óra ritmusa”.
Még nem becsülhető fel, mennyire súlyos következményei lesznek mindennek az egyénre és a társadalomra nézve. A lakosság 80%-a csak csekély hatékonysággal tudja hasznosítani képességeit. Ennek a 80%-nak akár jelentős egészségügyi problémákat is okozhat a korán reggel kezdődő munkaidő. „Ez épp olyan, mintha csak alacsony emberekre szabott nadrágokat lehetne vásárolni, a hosszú lábúak pedig így állandóan „halásznadrágot” lennének kénytelenek viselni – illusztrálja a kronobiológus a társadalom által felállított szigorú időkorlátok következményeit.
A krónikus alváshiány megbetegít
Az egészségügyi következmények kialakulását kevés tény támasztja alá, mivel gyenge érveket lehet csak felhozni: „Természetesen a szociális jetlagtől senkinek sem törik el a lába”- mondja Roenneberg. „Ha azonban az alváshiány miatt nem tud koncentrálni és balesetet szenved, az összefüggés nehezen bizonyítható.
” Minden esetre bizonyos, hogy akinek korábban kell kelnie, mint ahogy biológiai órája kívánná, krónikus alváshiányban szenved, aminek bepótlására lehet, hogy a hétvége sem elegendő. Ezt sok érintett stimulációval próbálja meg kompenzálni. „Azoknak, akiket erősen megvisel a szociális jetlag, 70-80%-a rászokik a dohányzásra” - jelentette ki a kutató. Csupán 10%-uk tud a kronotípusának megfelelő életet élni.
Megemelkedett kockázat náthától a szívinfarktusig
Arra, hogy a belső órájuk ritmusával ellenkező életvitelt folytató emberek egészsége károsodik, további bizonyítékot szolgáltatnak az alvásvizsgálatok, melyek az alváshiány egészégre gyakorolt hatásait elemzik. Tudományosan bizonyított tény, hogy az alváshiány növeli a túlsúly kockázatát, ami hozzájárulhat a cukorbetegség, szívinfarktus és a rák kialakulásához.
Az immunrendszer is károsodik. A pittsburgi Carnegie-Mellon Egyetem kísérlete kimutatta, hogy azok az emberek, akik éjjelente kevesebb, mint 7 órát alszanak, háromszor gyorsabban fertőződnek meg náthát okozó vírussal, mint azok a kortársaik, akik megfelelően kialudták magukat.
Társadalmi korlátok
Az ideális társadalom az lenne, amelyben mindenki a saját biológiai órája szerint élhetne és dolgozhatna. Néhány munkahelyi kollégának még egy „hello” vagy „szia” kimondásához is össze kell szednie magát- és ez kizárja a csapatmunkából? Az ilyen gondolatokat Roenneberg félresöpri. „Minden szervezés és jó szándék kérdése”, Roenneberg ebben teljesen biztos. Legjobb esetben versenyhelyzet alakul ki: A munkavállalók jobban teljesítenek, ebből kifolyólag több kedvük és motivációjuk van dolgozni, ezen felül több energiájuk marad a családjukra és a szabadidőre.
Azonban éppen azoknak, akik a munkaidő szabad beosztását megvalósíthatnák, ezt nem áll érdekükben megtenni: A politikusok és tudósok alkotta vezető réteg inkább azoknak kedvez, akik kronotípusa a társadalmi időbeosztáshoz illeszkedik- ezért nem érintettek a dologban. Noha tudományosan még nem vizsgálták, mégis valószínűsíthető, hogy aki korán reggel jobban oda tud figyelni az órákon, jobb érettségi eredményt szerez. Aki pedig az előadásokra és reggeli konferenciákra kipihenten érkezik, egyértelmű előnyöket szerez.
Néhány tipp azoknak, akik kiestek a ritmusból
Amíg a szabad társadalmi időbeosztásra várni kell, csak az segít az érintetteken, ha belső órájukat a nappali fényviszonyoknak megfelelően kissé a helyes irány felé igazítják. Az extrém korán kelő típusnak Roenneberg egy hosszú séta megtételét ajánlja sötétedés előtt. A nagyon későn kelőknek pedig reggeli kocogást javasol. Csak az a probléma, hogy ők éppen akkor a leggyengébbek.
Forrás: webbeteg.hu
