De az is előfordulhat, hogy valami elől kell futnunk, amikor nem akarjuk, hogy utolérjenek. A futás, gyaloglás nélkül alig képzelhető el az életünk, bár technikai eszközök révén olyan kényelmet biztosítunk magunknak, ami a mozgásszegény életmódra szoktat rá mindannyiunkat. Hazaérkezve a garázsajtót sem kell kinyitnunk, csupán egy automatát hozunk működésbe az autónkból, sőt a televíziót is távkapcsolóval kezeljük. Még a gyerekek sem gyalogolnak eleget, a szülők viszik autójukkal az iskolába, egyre lenézettebb a testnevelés órai teljesítmény is a számítógépes produkcióhoz képest. Az alábbiakban a futás, a gyaloglás mint ciklikus mozgás élettanából és lélektanából említünk meg néhány jellegzetességet
Futás közben bekövetkező idegélettani változásokú
Minden ciklikusan ismétlődő mozgás sajátos élettani változást eredményez az egész testben, még az agyunkban is. A futás feszültséget old, többnyire jobb kedvre hangol mindannyiunkat. Miért? Az agyban sajátos anyag szabadul fel, az un. endogén opioid rendszer lép működésbe - ezáltal fejti ki jótékony hatását, mintegy fájdalomcsillapítóként. Ha nagyobb mennyiséget futunk, sajátosan derűssé válunk, megfeledkezünk arról, hogy a talpunk elzsibbadt, vagy egy korábbi sérülés sajogva fáj. Pont amiatt, mert az agyból felszabaduló opioid vegyület biokémiai változást hoz létre a test belső világában. Hangsúlyozom, ez nem kívülről bevitt anyag, hanem saját szervezetünk termeli - talán pont azért, hogy jobban viseljük a mozgásos tevékenységgel járó fájdalmakat, fáradalmat. A tempós gyaloglást, futást kevesen végzik rendszeresen. Aki mégis rá tudja venni magát, hogy télen a hideg havas tájban, vagy nyári melegben fusson, annak különleges élményben lehet része. Nem mindegy, hogy puha talajon, aszfalton vagy havon futunk - a talpunk érezni fogja a különbséget!
Milyen pszichológiai hatása van a futásnak?
1. Megnő az önbecsülésünk abból adódóan, hogy le tudjuk a saját lustaságunkat győzni. Olyan érzést kelt, hogy "ura vagyok magamnak", azt történik, amit beterveztem, amit akarok. A legtöbb ember ésszel belátja, hogy mozognia kellene, de nem tudja saját magát rávenni egy kis "szenvedésre". Aki erre képes, büszke lehet önmagára!
2. Felszabadult állapotba kerülünk - bizonyos emberek az ismétlődő mozgás során sajátos hipnotikus állapotba kerültnek. Ebben a módosult tudatállapotban fogékonyabbá válnak olyan külső és belső ingerekre, amelyeket máskor alig vettek észre.
3. Saját testi folyamatainkra terelődik a figyelmünk, a testünk belsejében lezajló folyamatokra összpontosítunk, ezáltal olyan szervi történésekre is felfigyelünk, amit egyébként alig vennénk észre. Jobban észleljük az izmaink feszülését-lazulását, szívünk dobbanásait vagy az orrunkba, tüdőnkbe áramló levegő útját. De környezetünk hatását is jobban megfigyelhetjük magunkon: ha erdőben futunk, észrevesszük talpunk alatt a talaj keménységét, vagy puhaságát, a tiszta levegőt.
4. Belső gondolati világunk felé fordulunk, saját fantáziaképeink villanhatnak fel, korábbi emlékképek juthatnak eszünkbe. Olyan képek, amelyeken túlsiklottunk korábban, futás közben visszatérhetnek. Belső kívánságainkat, legtitkosabb érzéseinket fogalmazhatjuk meg magunknak. Gondjaink megoldására is ötleteket kaphatunk ebben a különlegesen felszabadult állapotban.
Alan Sillitoe angol író kisregényében egy hosszútávfutó magányosságáról ír. A monologizáló hosszútávfutót a legérzékletesebben a következő részletekkel jellemzi az író:
"Sose voltam még olyan szabad, mint az alatt a néhány óra alatt, míg végigügetek azon az ösvényen a kapun kívül."
"Jó ez, futónak lenni, kint a világban egymagam, egy lélek se, aki elrontaná a kedvemet, vagy megmondaná, hogy mit csináljak."
"Futás közben nagyokat gondolkodom, akkor jutnak eszembe a legmélyebb gondolatok".
A novella távfutó hősének rejtett érzései tárulnak fel az olvasó előtt, saját konfliktusát ismerhetjük meg a felvillanó gondolattöredékekből.
Tájfutás - pályán futás különbözősége
Ha kikérdeznénk a magyar tájfutókat élményeikről, biztosan színesebb élményeket fognak mondani, mint a pályán futók. A természeti környezet nyilvánvalóan kellemesebb élményt ad, mint egy akármilyen jól megépített pályán való futás. Sokkal felszabadítóbb az erdőben, tájban futni, vagy kerékpározni - erőt meríthetünk a természettel való találkozásból. Érezhetjük a föld, a növények szagát, illatát, megláthatunk apró állatokat, rovarokat a föld közelében, élvezhetjük a fák, a bokrok színét, tarkaságát. A pályának is van előnye, tökéletes rugalmasságú talajt alakítanak ki a versenyek színhelyeként - ahol az izületeinket, izmainkat sokkal inkább óvhatjuk. Mégis, ezt a zárt világot hagyjuk meg a versenysportolóknak. Az igazi amatőr gyaloglónak, futónak azt ajánljuk, hogy szabad levegőn, lehetőleg természeti tájban fusson, gyalogoljon.
Milyen távon fussunk?
A futással vagy gyaloglással megtett távolság - különböző lelkiállapotba visz el bennünket. A rövid távú gyors futás a robbanékony embereknek ajánlható, akik az izmaik maximális erőfeszítésével akarnak gyorsan a célhoz érni, csak arra van türelmük, hogy a pályára figyeljenek, a belső folyamataik megfigyelésére alig képesek. Más a helyzet a hosszabb távot teljesítőkkel. Azok, akik hosszabb, akár több kilométeres távokat futnak le vagy gyalogolnak, azok kisebb izommunkával, de sokkal kitartóbban képesek teljesíteni, ők sokkal inkább kerülnek introvertált állapotba, amikor saját monológjaikat szőhetik, saját érzéseiket figyelhetik meg - belső világukba merülhetnek, mivel különösebb figyelmet nem igényel tőlük a gyaloglás, a futás.
A személyiség jellegzetességének befolyása a futásra
Minél zárkózottabb, magának való a futni vágyó ember, annál valószínűbben a hosszabb távok kedvelője lesz - ha testi kondíciója engedi. Aki szemlélődni szeret, az inkább a magányos, terepen való futást választja, ahol megfigyelheti a körülötte lévő élő környezetet: növényeket, állatokat.
A robbanékony, eseményeket, társaságot kedvelők inkább rövidebb távokat fognak futni vagy kombinálják egyéb játékos elemmel, labdajátékkal (ilyen lehet a fallabdázás).
Forrás: futanet.hu
